Elsős korom óta a sulimba jártam tornára egészen negyedikig. Voltak pár hónap kihagyások de ha kerekítünk akkor meg van a 4 év. Majd kettő vagy három évig nem jártam tonára. Viszont 7. félévnél elkezdtem járni egy másik suliba edzésekre. Mai napig oda járok, szóval abba a suliba már egy éve járok tornára. Nagyon imádom nekem ez az életem. Bármilyen hangulatom van akkor is tornázok. Lenyugtat, felpörget, de attól függ hogy érzem magam. Ha ideges vagyok akkor lenyugtat, ha fáradt vagyok akkor felpörget. Legfontosabb a tornába a kitartás és a türelem. Ha nincs türelem se kitartás, akkor már torna sincs. Ez nem a gyorsaságról szól. Komoly bajok is lehetnek akik dühvel kezdenek hozzá. Vagy esetleg akiknek nincs türelmük és azonnal akarják hogy sikerüljön. Pedig ez nem fog sikerülni és nem a hajlékonyságról beszélek. Mert ha valaki hajlékony nyílván simán letudja nyomni a spárgát, de például a szaltóhoz nem a hajlékonyság kell. Igazából tényleg csak AKARAT és KITARTÁS a titka.